Az 1950-es évek 7 legnagyobb labdarúgója

Az 1950-es években számos jelentős változás történt a futball világában. A nagyszerű magyar csapat elmúlásával és a brazilok felemelkedésével született meg az Európa Kupa, és tragikus módon sok rendkívül tehetséges labdarúgó távozott a müncheni légikatasztrófából.

Két fő tényező határozza meg, hogy egy játékos ebben a hetesben szerepel-e – és hol helyezkednek el. Az egyik az, hogy mennyire voltak jók, a másik pedig az, hogy a kérdéses évtized mennyi részét A) és B) játszották ezen a magas szinten. Például az 1950-es évek végén Pele vitathatatlanul a világ legjobb játékosa volt, de csak 10 éves volt, amikor az évtized elkezdődött, így esélye sem volt a szereplésre.

Íme az 1950-es évek 7 legjobb labdarúgója:

7. Fritz Walter

A hetedik helyen Fritz Walter áll. Tekintettel arra, hogy Fritz Walter 1950-ben 30 éves volt, megbocsátható, ha azt gondolta, hogy az 1950-es években túl volt a legjobbján, és nincs helye ebben a hétben. Ehhez érdemes kiemelni, hogy az 1954-es világbajnokságon ő volt a német csapatkapitány, és vitathatatlanul a legjobb játékosuk volt egészen addig, amíg 1958-ban megsérült az elődöntőben. A figyelemreméltóan intelligens labdarúgó, Walter klinikai gólszerző és zseniális labdapasszoló volt. A Kaiserslauternben 364 meccsen 357 gólt szerzett a támadó középpályáról.

6. Nilton Santos

Valószínűleg a játék történetének legnagyobb balhátvédje, Nilton Santos volt a legjobb játékos posztján az 1950-es évek egészében. Míg stílusa a mai mércével mérve konzervatívnak tekinthető, Santos támadószemléletű megközelítése a hátvéd szerepéhez forradalmi volt akkoriban, és a mai hátvédek sokat köszönhetnek neki. A technikailag kiválóan és briliánsan védekező Santos három világbajnokságon képviselte Brazíliát, és ebből kettőt megnyert. Egész klubpályafutását a Botafogónál töltötte, és 1998-ban beválasztották a FIFA Huszadik Század Világcsapatába.

5. János Károly

1962. augusztus: John Charles, a Leeds United. Kötelező kredit: Don Morley

Nagy rajongói vagyunk John Charlesnak, és ő az ötödik helyet foglalja el ebben a hétben. Egy szerethető óriás, Charles nagy zúzódásnak tűnt, de futballozó képessége és intelligenciája a legkiválóbb dél-amerikai középpályásokkal vetekedhetett. Eredetileg a Leeds United centere volt, korlátozott évei ellenére is kolosszus volt a védelemben. Ezután középcsatárként és alacsonyan próbálták ki, és íme, ott is zseniális volt. Leginkább a Leedsben és a Juventusban eltöltött időre emlékeznek rá, és mindkét klubban a legjobb játékosként tartották számon. 1957-ben az első osztály, 1958-ban pedig a Serie A gólkirálya volt.

4. Jozsef Bozsik

Minden idők legjobb sorozatunkban Bozsik Józsefet minden idők második legjobban védekező középpályásaként értékeltük. A játék történetének egyik legintelligensebb középpályása. Bozsikról nem túl sok felvétel maradt fenn, de azért, hogy a mai nézők képet kapjanak arról, milyen játékost képzelt el Busquets és Xavi egyesítésében. Ilyen volt Bozsik labdarúgó – Magyarország és a Budapest Honved horgonya azzal a könnyed labdabirtoklási és passzválasztási képességgel. 1952-ben Magyarországgal olimpiai aranyat nyert, 1954-ben világbajnoki döntőt szerzett.

3. Kubala László

A magyar származású támadó Kubala László (R) zsonglőrködik a labdával az argentin származású csapattársa, Alfredo Di Stefano előtt a spanyol labdarúgó-válogatott edzésén, 1958. március 12-én…

Egészen addig, amíg Lionel Messi nem jött, és elkezdte újraírni, mi volt és mi nem lehetséges a futballban, Kubala Lászlót széles körben az FC Barcelona valaha volt legnagyobb játékosaként tartották számon. Egy csodálatos all-rounder, aki leggyakrabban második csatárként működött, Kubala iszonyatos varázslást végzett a labdával egy hatalmas lövéssel közelről és távolról egyaránt, és fenyegetést jelentett a levegőben. Bár Budapesten született, Kubala mindössze 3 válogatottat nyert szülőhazájában, miután Barcelonába költözött spanyol állampolgárságot. Állítólag a katalán óriáscégek úgy döntöttek, hogy megépítik a hatalmas Camp Nou stadiont, mivel elődje nem volt elég nagy ahhoz, hogy befogadja a Kubala működését szemlélni vágyó emberek tömegét. 1951 és 1961 között 186 bajnoki mérkőzésen 131 gólt szerzett a Barcában.

2. Ferenc Puskas

Puskás Ferenc, aki szintén Budapesten született, sokkal többet futballozott a magyar válogatottban. Magyarország volt az 1950-es évek legjobb válogatottja, míg a Real Madrid a kiemelkedő klubcsapat, Puskás pedig mindkét csapat fókuszpontja volt. Stanley Matthews egy történetet mesél el önéletrajzában, amikor egy nyugdíjas Puskás egy csapat fiatal fiút edzősködött George Best és Denis Law mellett Ausztráliában. A fiúkat három csoportra osztották, és kijelölték az egyik edzőnek. Puskás csoportjában nem volt túlzottan elragadtatva, hogy kigúnyolták kijelölt edzőjüket törött angolsága és nagy hasa miatt. Best és Law ezt meghallotta, így a kaputól 20 méterre felsorakoztattak 10 labdát, és megkérdezték a fiatalokat, hogy szerintük hányszor tudná az edzőjük eltalálni a keresztlécet.

portugál történelem a világbajnokságon

'Egyik sem! Nem fogja látni a labdát a hasa fölött!” – mondta az egyik. Puskás minden egyes rúgásnál a keresztlécet találta el. Ezek után abbahagyták a gúnyolódást. Annak ellenére, hogy nem sok jobb lába van, és kevés veszélyt jelentett a levegőben Puskásnak volt az egyik legjobb bal lába, amit a játék valaha látott. Pályafutása során jobban teljesített, mint egy gól.

1. Alfredo di Stefano

1960. október 25.: Alfredo di Stefano spanyol labdarúgó, a világ egyik legnagyobb támadója labdát pörget egyik ujján a spanyol csapatedzésen Roehamptonban, hogy felkészüljön a…

The greatest footballer of the 1950’s – and one of the greatest to have laced up their boots in the entire history of the game – in top spot is Alfredo di Stefano. A játék történetének legteljesebb játékosa Di Stefano pozíciót adni szinte lehetetlen feladat. Egy világklasszis orvvadász góllövőrekordjával rendelkezik, de a kiinduló pozíciója gyakran a saját térfelén volt. Ő volt a motor, a dobogó szív és a fő alkotója annak a nagyszerű Real Madridnak, amely öt egymást követő Európa Kupát nyert. Di Stefano nem volt nagy vagy erős, de rendkívül intelligens volt, bűvész a labdában és klinikailag a kapu előtt. Az 1950-es éveket a Millonariosnál kezdte Kolumbiában, majd 11 évet töltött a Real Madridnál 1953 és 1964 között. Kétszer nyerte el az Aranylabdát, és tényleg kellett volna még egy párat.