7 legfurcsább futballrivalizálás

Körülbelül egy hete készítettem egy videót hét érdekes és szokatlan barátságról és kapcsolatról a futballklubok között szerte a világon. Ez volt az egyik olyan videó, amelyet érdekesnek találok, de általában összeomlik és leégnek, amikor feltöltöm őket, de szerencsére úgy tűnik, mások is nagyon érdekesnek találták.

A videóhoz Stavros P előfizető legfelső megjegyzése egy hasonló videó elkészítésének javaslata volt hét furcsa vagy szokatlan futballrivalizálásról.

Furcsa módon ezt valójában nehezebb volt kutatni, mint a másikat, és nincs kétségem afelől, hogy rengeteg sajátos rivalizálás létezik a világ minden tájáról, amelyekről még mindig nem tudok, és nagyon várom, hogy különösen néhány külföldi vagy tengerentúli előfizetőnk tudjon velünk néhány igazán érdekesről a megjegyzésekben.

Egyértelmű, hogy mondjuk az AC Milan és az Inter Milan vagy a Liverpool és az Everton közötti rivalizálást nagyon könnyű megérteni. A két klub alapvetően egymás szomszédságában van, így derbit alakítanak ki. Hasonlóképpen az olyan rivalizálás, mint a Real Madrid és a Barcelona vagy a Borussia Dortmund és a Bayern München közötti rivalizálás, könnyen felfogható rendkívül sikeres klubokként, amelyek versenyképes rivalizálást alakítanak ki a rendszeres egymás elleni küzdelem és a trófeákért való küzdelem miatt – bár a Barca/Real rivalizálás mögött nyilvánvalóan sokkal több húzódik meg, mint a futball okai. Mindenesetre ez a két tipikus rivalizálás típusa, és ez a videó olyan példákra kíváncsi, amelyeknek első látásra semmi értelme.

Íme a 7 bizarr / furcsa / szokatlan futball rivalizálásom:

7. Uruguay vs Ausztrália

Olaszország a 2010-es világbajnokságon

A Real Madrid és a Barcelona az évek során 242 alkalommal találkozott egymással, míg a Liverpool és a Manchester United ma délutáni találkozója a 203. alkalom, hogy a két klub egymás után találkozott egymással. Valahogy ezt várjuk el a rivalizálástól. Logikus, hogy a kölcsönös ellenszenvet és versenyképességet csak akkor tudja igazán fenntartani, ha rendszeresen szembefordul egymással, és mégis Uruguay és Ausztrália nemzetközi rivalizálása indít bennünket ebben a hétben.

Uruguay egy kicsi, futballimádó dél-amerikai nemzet, amely minden esély ellenére megnyerte az első két világbajnokságot, és többször nyerte meg a Copa Americát, mint Argentína vagy Brazília. Ausztrália egy hatalmas nemzet, amelyet történelmileg nem érdekelt a futball, és olyan sportokat részesít előnyben, mint az ausztrál krikett és a rögbi. Mindazonáltal a mindössze kilenc alkalommal összecsapott két ember között négy győzelem Uruguaynak, négy Ausztrália győzelme és egy döntetlen.

Kettejük első küzdelmes találkozója az 1997-es Konföderációs Kupa elődöntőjében volt, amelyet Ausztrália nyert meg, bár Uruguay négy évvel később némi bosszút állt, amikor kiütötte Ausztráliát a 2002-es világbajnoki selejtezőből. A rivalizálás valójában pontosan ugyanazokból a meccsekből fakad, négy évvel később, a 2006-os világbajnokság konföderációközi rájátszásában. Uruguay 1-0-ra legyőzte Ausztráliát az első mérkőzésen Montevideoban, majd mindkét csapat Ausztráliába indult a négy nappal későbbi sydney-i visszavágóra. Ausztrália 1-0-ra nyert, ami azt jelenti, hogy a meccsen tizenegyesek következtek, ahol Ausztrália aranygenerációja az ausztrál futball – vagy a foci – történetének legnagyobb eredményét érte el. A két csapat mindössze egyszer találkozott 2007 óta, amelyet Uruguay nyert meg, de ez a rivalizálás tovább él, annak ellenére, hogy 12 éve nem találkozott a két csapat.

6. North Carolina vs LA GalaxyLos Angeles Galaxy

Chris Pontius

vitor belfort

Lehet, hogy az Egyesült Államokban a labdarúgó rivalizálás nem annyira régi vagy nem olyan régi, mint némelyik Európában vagy Dél-Amerikában, de még mindig vannak szenvedélyesek. Az olyanok, mint a Seattle Sounders vs Portland Timbers és a New York Red Bulls vs New York City FC, mindkettőben van egy kis tüzet, de van egy rivalizálás, amelyhez egy kis háttértörténet szükséges, hogy felkapja a fejét.

A feljutás és a kiesés hiánya az amerikai futballban azt jelenti, hogy a rivalizálásnak látszólag csak divíziósnak kellene lennie, de még mindig vannak kupaversenyek. Pontosan így alakult ki az LA Galaxy és a North Carolina FC egymástól mintegy 2500 mérföldre lévő rivalizálása az elmúlt évtizedben. Ha ezt szem előtt tartjuk, egy oda-vissza út a Galaxy Los Angeles-i otthonától az észak-karolinai futballparkig 74 órányi – vagyis valamivel több mint három napig – megállás nélküli közúti utazást vesz igénybe. A kettő közötti távolság megegyezik a Madridból Moszkvába tartó autóúttal, így tisztességes lenne azt mondani, hogy ez nem egy helyi derbi.

A North Carolina FC korábban Carolina RailHawks az USL bajnokságban, az amerikai labdarúgás második vonalában játszik. Papíron semmi esélyük sincs az MLS második legsikeresebb csapatával szemben, mivel az LA Galaxy rekord öt MLS-kupát nyert. Ennek ellenére 2012-ben három szezonon keresztül 2013-ban és 2014-ben a North Carolina minden szezonban döntetlent játszott az LA Galaxy ellen a US Open Cup-ban. Ráadásul North Carolina minden alkalommal megverte nagyra becsült ellenfelét. Ez a rivalizálás olyan vicces, hogy a két fél soha többé nem tud egymással szembenézni, de Észak-Karolina büszke lehet arra, hogy az Egyesült Államok egyik legnagyobb klubja.

5. Norwich vs Wolves

Együtt kell érezni a Norwich-val, aki kissé el van szakadva Anglia nagy részétől, és nincs sok útjában a helyi riválisoknak. Az East Anglian Derby nyilvánvalóan Norwich legádázabb rivalizálása, és még ez is egy tisztességes túra. A Norwich és a Wolves közötti rivalizálás sokkal kevésbé intenzív, de még mindig létezik, és meglehetősen bizarr, tekintve, hogy három és fél óra autóval választja el a két csapatot.

Az ellenszenv meglehetősen új keletű, 1998-ban kezdődött, amikor a Wolves védője, Kevin Muscat egy horror ütéssel elhagyta a fiatal kanári-szigeteki támadót, Craig Bellamyt. Egy jól ismert gengszter a pályán Muscat hosszan tartó sérüléseket okozott gyáva támadásaival, és sokakat megfenyegetett. A Norwich nem volt hajlandó megbocsátani Muscatnak a Bellamy elleni kihívásért, Iwan Roberts pedig két évvel később bosszút állt Bellamy nevében.

Így született egy kis rivalizálás, bár kissé egyoldalú, és a norwich-szurkolók nagy örömüket lelték abban, hogy csapatuk legyőzte a Wolvest a 2001–2002-es bajnokság rájátszásának elődöntőjében. A rivalizálás azóta nagyrészt alábbhagyott, a Norwich-szurkolók kissé megosztottak abban, hogy a Wolves valódi riválisa-e. Egy darabig énekeltek egy éneket, amelyben a „csak az Ipswich-et és a Wolves-t utáljuk” sorral, szóval szerintem ez méltó belépő.

4. Irán vs Dél-Korea

Az iráni Karim Ansarifard akcióban a Dél-Korea és Irán közötti nemzetközi barátságos mérkőzésen a szöuli világbajnokság stadionjában 2019. június 11-én Szöulban, Dél-Koreában.

Az Irán és Dél-Korea közötti futballrivalizálás nem olyan szokatlan, de gyanítom, hogy előfizetőink közül kevesen tudnak róla. A futballon kívül a két nemzet kapcsolatának megromlására lehet számítani. Irán régóta szoros kapcsolatot ápol Észak-Koreával Dél-Korea szomszédaival, akik rendszeresen azzal fenyegetőznek, hogy eltörlik őket a Föld színéről és egy olyan nemzetről, amellyel gyakorlatilag még mindig háborúban állnak, miközben Dél-Korea szoros kapcsolatot ápol az Egyesült Államokkal, amely nagyhatalom régóta vitában áll Iránnal. Ennek ellenére Iránnak és Dél-Koreának valahogy sikerült diplomáciai politikai és gazdasági viszonylatban meglehetősen jó viszonyt kialakítania, csak nem annyira a futballpályán.

A rivalizálás az 1970-es években kezdődött, amikor Iránt és Dél-Koreát Ázsia két legerősebb válogatottjának tekintették. Irán 1971 és 1988 között hat találkozón veretlen volt Dél-Koreával, és ezalatt három egymást követő Ázsiai Kupa-címet szerzett. Az ezredforduló óta még gyakrabban találkoztak egymással, és nagyon szoros küzdelmeket vívtak, amelyeken Irán hajlamos volt túlélni.

A rivalizálás szempontjából kulcsfontosságú meccsek között szerepel az 1972-es Ázsiai Kupa-döntő, amelyet Irán nyert meg 2-1-re, miután hosszabbításban 4-3-ra megnyerte Iránt a 2004-es ázsiai kupán Kínában, valamint néhány döntetlent a 2010-es világbajnokság selejtezőjében, amelyek során Dél-Korea kvalifikálta magát a dél-afrikai döntőbe, míg Irán kimaradt. A két ország legutóbbi találkozója, amelyeket több mint 4000 mérföld választ el egymástól, ez év júniusában 1-1-re végződött egy barátságos mérkőzésen Szöulban. Összesen 31 alkalommal találkoztak Iránnal 13-at, Dél-Koreával pedig 9-et.

3. Gillingham vs Swindon Town

Körülbelül két és fél óra választja el egymástól a Gillingham FC és a Swindon Town angol duóját, és annak ellenére, hogy körülbelül 80 éve rendszeresen játszottak egymással, nem volt rosszindulat a kettő között. Egészen 1979-ig abban a szezonban mindkét csapat a harmadosztályból való feljutásért küzdött. Abban a szezonban a kettő közötti két meccs tüzes ügy lenne, és úgy értem, nagyon tüzes ügyek.

real madrid tottenham hotspur

A priestfieldi első meccsen a 2-2-es döntetlent beárnyékolta Danny Westwoodnak mutatott piros lapja. A döntéstől felbőszülve az egyik szurkoló kiszaladt a pályára, és megütötte a játékvezetőt, kiütötte. A visszatérő mérkőzés sem lenne barátságosabb. Gillingham játékosát ismét kiállították, mivel Swindon 3-1-re nyert, de a meccs után az alagútban zajló verekedés azt jelentette, hogy Wilf Tranter, a Swindon edzőjének arcasérüléssel kellett kórházba mennie. Két Gillingham-játékos a bíróság elé került az eset miatt, és rivalizálás született.

A gyűlöletet általában erősebbnek tartják Gillinghamtől Swindon felé, mint Swindontól Gillingham felé, mivel a Robins sokkal hevesebb rivalizálást folytat az Oxford Uniteddel. Gillingham rivalizál a MIllwallal, de néhány szurkoló Swindont tartja a legádázabb riválisának. A rivalizálás felerősödött, amikor a két csapat 1987-ben találkozott egymással az első harmadosztályú rájátszásban, amikor Swindon ismétlésben nyert. Mindkét csapat jól szerepelt a másik elleni hazai meccseken, és a Gillingham most a League One-ban, míg a Swindon a League Two-ban szerepel.

2. Hansa Rostock vs St Pauli

Moritz Volz (St. Pauli) és Robert Mueller (R) (R) (R) a labdáért verseng a 2 Bundesliga-mérkőzésen a St. Pauli és a Hansa Rostock között a Millerntor Stadionban 2012. április 22-én…

A német futballban van néhány igen heves rivalizálás, mint például a Dortmund–Schalke és a Hamburg–Werder Bremen, de az alacsonyabb ligás Hansa Rostock–St Pauli duó közötti rivalizálást egyesek az országban leggyűlöletesebbnek és legvitriolikusabbnak minősítették. Ami furcsa, az a tény, hogy ez a kettő egyáltalán nem szomszédos, sőt, 250 kilométernyi német út választja el a két oldalt.

Sokan jól ismeritek a hamburgi székhelyű St Pauli-t, valamint a progresszív témákkal és a rajongói kultúrával kapcsolatos határozott álláspontjukat. Éppen ezen a héten vált meg a klub a török ​​középpályástól, Cenk Sahintól, miután feltöltött egy bejegyzést a közösségi médiába, amelyben támogatta Törökország invázióját az észak-szíriai kurd területre. St Pauli támogatói általában úgy azonosítják, hogy politikai hajlamúak, erős rasszizmusellenes fasizmust és homofób álláspontot képviselnek.

Gyanítom, hogy közületek kevesebben lesznek tisztában Rostock politikájával, amely egy szép város Észak-Németországban. Rostockban nagyszámú szélsőjobboldali és neonáci lakos él, akik a berlini fal leomlása után kialakult bevándorlóellenes mentalitásból erednek. Rostock küzdött a német egyesítés után, amely 1992-ben a migránsok elleni kétnapos idegengyűlölő zavargások során robbant ki, ami a háború utáni német történelem legnagyobb volt. Több százan vettek részt, miközben ezrek nézték és ujjongtak.

Ekkortájt utazott el először St Pauli Rostockba, és nem lep meg, ha hallja, hogy nem békés összecsapásról volt szó. A meccs után verekedés és zavargások zajlottak a lelátón, és azóta is kiélezett rivalizálás alakult ki. A Hansa-szurkolók időnként banánnal dobálták meg a St Pauli's fekete játékosait, meggyújtották a mezeket, és fáklyákat lőttek a vendégek végére. Ezt néha úgy írják le, mint a világ legszigorúbban ellenőrzött játékát, húsz rajongónként egy tiszt, és ennek hétnek kell lennie.

1. Brighton vs Crystal Palace

wilf zaha

A Crystal Palace jelenlegi menedzsere, Roy Hodgson azt mondja, nem emlékszik, hogy a Brighton és a Palace között rivalizálás lett volna, amikor az 1950-es és 60-as években először kezdett támogatni a klubot, és ennek nagyon is van értelme, hiszen egy óra angol autópálya választja el a két csapatot. Mindaddig, amíg a Crawley Town 2011-ben be nem került a Football League-be, valójában a Palace volt a legközelebbi labdarúgó-bajnokság csapata Brightonhoz, valamivel közelebb, mint a másik déli parthoz tartozó Portsmouth.

Roy Hodgsonnak teljesen igaza van abban, hogy az 50-es és 60-as években nem volt rivalizálás, mivel a viszály kettejük között az 1970-es években kezdődött. A rivalizálás egy heves összecsapással kezdődött az 1974–1975-ös szezonban, amikor a közönség megzavarása miatt a Brighton 1–0-ra nyert a Goldstone Groundon. A dolgok az évtized későbbi szakaszában felerősödtek, mivel mindkettő a harmadosztályból való feljutást tűzte ki célul a riválisok és a korábbi csapattársak, Alan Mullery és Terry Venables vezetésével, és a dolgok az 1977-es FA-kupa-mérkőzés során igazán elfajultak.

Brighton „Seagulls” beceneve még ebből a rivalizálásból ered, amelyet korábban „Dolphins”-nak neveztek, miután visszaénekelték a Sirályokat a Palace-rajongóknak, hogy kigúnyolják az ellenzéki szurkolókat, miközben ők az „Eagles”-t énekelték. 1985-ben a Palace védője, Henry Houghton három helyen eltörte Brighton kedvencének, Gerry Ryannek a lábát, amiből az ír már soha nem tudott felépülni. Azóta több eset is súlyosbította a rivalizálást, és most mindkét csapat ritka időszakot él át együtt az élvonalban. A két fél közötti rekord hihetetlenül szoros: a Brighton 40 meccset nyert meg, a Palace 38-at nyert, és 25-öt döntetlenre végződött.